MI A BOLDOG ÉLET TITKA?

MI A BOLDOG ÉLET TITKA?
Ez inkább egy őszinte vallomás a boldog élet hiányáról. Arról, hogy az ember képes boldogtalanul senyvedni évtizedeken át… Vajon létezik-e boldogság?

A boldogság egy olyan érzés, amire mindannyian vágyunk és keressük, a kérdés az, hogy vajon képesek vagyunk-e megtalálni és megtartani, vagy az élet csupán lopott percekkel szán meg bennünket?!

A minap a gyönyörű városomban, Nyíregyházán bicikliztem. A bőrömet melegítette az őszi nap sugara, a lehulló színes levelekkel táncolt a szél, és az ősz illatok magukkal ragadtak … Ahogyan körbe néztem azt láttam, hogy minden olyan gyönyörű és esztétikus.
A környezetet pedig emberek töltötték meg. Mindenki haladt és tette a dolgát. Megfigyeltem őket, és azt láttam, hogy eltűnt az arcukról a mosoly, a vidámság és az öröm. Tekintetük üres és üveges volt. Senki sem mosolygott, senki sem volt jókedvű azok közül, akiket láttam utam során.

Olyan érzésem volt, mintha eltűnt volna a boldogság az emberek életéből!

Feltettem magamban azt a kérdést, hogy mi történik itt, ők nem látják azt, amit én? Miért nem örülnek az életnek? Aztán megértettem őket, hiszen 1 nappal ezelőtt én is így éreztem még magam, pont ahogyan most ők.

Mi az, ami megváltozott egy nap alatt?

Alapvetően egy vidám, célorientált, erős, boldog és kommunikatív embernek tartom magam, egy olyan valakinek, aki szereti az embereket és az életet, szereti önmagát. Viszont, képzeljétek el, egy pár hete már nem igazán éreztem jól magam a bőrömben. Nem testileg, hanem úgy lelkileg. Feszült, fáradt voltam. Nyugtalanság érzése ült rá az életemre. Azt éreztem, hogy meg van egy csomó dolog az életemben, amit akartam, de ez mégsem elégített ki. Többre vágytam…

Mindennapokra nem mint egy kalandra, hanem mint egy megoldandó problémára tekintettem rá. Alig vártam, hogy elteljenek a hétköznapok, hogy a hétvégén élményeket hajszoljak, amelyektől azt vártam, hogy majd boldog leszek és örömöt adnak. De sohasem adták meg azt amire én vágytam…

Elkezdtem magamat másokhoz hasonlítani, és azt éreztem, hogy akkor leszek én is valaki, ha majd azokat a gazdasági sikereket elérem, amit ők elértek.

Szerintetek sikerült boldognak lennem?

Sajnos nem! Nem hogy boldog nem voltam, hanem sokkal rosszabbul érezem magam, mint korábban. Azt éreztem, hogy ez nem mehet így tovább, mert ez csak rosszabb lesz, és én ettől megfulladok. Aztán leültem a feleségemmel beszélgetni és elmondtam neki, hogy mit érzek, azt, hogy én nem így akarom leélni az életemet. Ő pedig méltó társam a hétköznapok csatáiban, ezért meghallgatott és figyelt rám, éreztem, hogy bízhatok benne, mert ő akkor is fog szeretni, ha én gyengének tűnök. Szerintem az igazi erő, amikor képes vagy megmutatni a gyengeségeidet másoknak és önmagadnak.

Órákig beszélgettünk és én csak mondtam, mondtam, hogy mi az, ami bánt, sorra jöttek a felismerések, és általuk egyre jobban megkönnyebbültem.

Mik voltak a felismeréseim?

  • Az, hogy hajtom a lóvét és a sikert szüntelenül azért, hogy egy minőségi, elismert és akár irigylésre méltó életem legyen. Úgy gondolom, hogy amit eddig kitűztem célul el is értem, de akkor hol marad az, amiért elkezdtem csinálni? „Ha majd ezt elérem, akkor én egy boldog ember leszek!!!”…

De ettől én nem lettem boldog. Ebben a pillanatban pedig már egy sokkal nagyobb vágyam lett, valami nagyobb dolog, amit birtokolni tudok. „Na, majd ha azt elérem, akkor tényleg boldog leszek, és akkor egy picit lelassítok!”…

És tudjátok mi lett ebből? Soha nem lettem boldog ezektől a dolgoktól, tárgyaktól, csak pillanatnyi elégedettséget adtak, és máris nagyobb dolgokra vágytam. Ezt hívom én mókuskeréknek!

  • A másik nagy felismerésem az volt, hogy valójában azért hajszolom a sikert és az anyagi javak birtoklását, hogy mások majd mit gondolnak rólam, hogy mennyire leszek elismert tagja a városomnak a társadalmunknak. Szerintem ehhez, hogy ezt be merjük vallani - kell egy nagy adag bátorság. Persze sokszor hallottam már mások szájából és a sajátomból is, hogy „engem nem érdekel mások mit gondolnak rólam!”, és kövezzetek meg érte, de ez egy óriási hazugság magadnak. Igenis érdekel, hogy mit gondolnak rólad! Ezt viszont egy csapda, egy börtön, hiszen másoktól és mások megítélésétől teszed függővé a boldogságod. De tényleg, ki a fenét érdekel, hogy mit mondanak rólam? Ezt tudjuk, és egyet is értünk vele, de mégse tudjuk levetkőzni, és az írásom bizonyítja, hogy én sem vagyok kivétel ez alól.

Egy barátom elküldött nekem egy bejegyzést, ami arról szól, hogy Albert Einsten 1922-ben egy papírra leírta, hogy mi a boldogság titka. Ezt papírt a közel múltban 1.5 millió dollárért árvereztek el, tehát ez egy közel 500 millió forintos gondolat.

****„A NYUGODT ÉS EGYSZERŰ ÉLET TÖBB ÖRÖMÖT AD, MINT A SIKER FOLYTONOS

NYUGTALANSÁGGAL JÁRÓ ŰZÉSE”****

Érdemes ezt a pár sort végig gondolni…

A fent írt sorok nem arra akarnak sarkalni, hogy a pénz nem jó és nincs rá szükség. Nem azt akartam üzenni, hogy ne legyenek céljai az embernek. Nem azt mondom, hogy ne dolgozzon, vagy elégedjen meg azzal, amije van. Az üzenet sokkal inkább az, hogy az AZ EGYENSÚLY MEGTALÁLÁSA vezet a nyugodt boldog élethez, mintsem a pénz kényszeres hajszolása.

Én úgy döntöttem, hogy boldog akarok lenni, élvezni és észre akarom venni az élet apró és nagy örömeit a mindennapokban.

Kezdd el most élni az életedet és ne várj vele holnapig!

Egy általam nagyra becsült barátom szavai a következők, ami szerintem szintén a fenti gondolatok méltó kiegészítése:

*„Az élet egy maraton futás, ha beosztod az erődet, sikerül végig futnod!”

Bodnár Gladiátor Ákos*